MTK legendárium | 199. rész

Az MTK aranylánca”. (Braun, Molnár, Orth, Opata, Jeny). 12. rész. Opata Zoltán (1900-1982). „A végzet ujja”

A magyar sport első igazán nagy nyilvánosság előtt futott pere Opata-MTK-Zugló kontra özvegy Bindl Jenőné között zajlott. A tragédiával kezdődő eseményt 1923-1929 között részletesen kommentálta a sajtó.

Opata Zoli ebben az időben állt pályája csúcsán. Egy ország ismerte és éppen ezért lélegzetvisszafojtva figyelte az események alakulását.

Bindlné jogtanácsosai véleményét követve háromfrontos támadásba kezdett. A társadalmi nyomás és a közvélemény egy részének ellenséges fellépése az özvegy ügyét erősítette. Már a temetésről így tudósított a sajtó: „Zugló egész társadalma képviselve volt, egyedül a társegyesületek küldöttei hiányoztak, ami bizony bántó benyomást keltett.” Ügyvédi javaslatra Bindlné kísérletet tett az MTK-val való megegyezésre, mely azonban végül nem jött létre.

A per 1924-es kezdetekor az asszony 100 millió koronára tartott igényt (ez az 1929-es befejezéskor új pénzben 80 ezer pengőt jelentett).

A perelutasítást követően az özvegy fellebbezett, és az Ítélőtábla segítségét várta. Így fordulhatott elő, hogy 1928 februárjában megállapították az MTK, a Zugló és Opata kártérítési kötelezettségét.

A klubok – félve a beláthatatlan következményektől – megtámadták a Kúria ítéletét, mondván: „A labdarúgásnál minden köztudomás szerint rossz szándék nélkül is előfordulhatnak súlyos sérülések. Aki tehát futballozik, annak számolnia kell ilyen sérülés eshetőségével, és ha a sérülés okozójára nem lehet szándékosságot bizonyítani, akkor a sportolónak magának kell viselnie a sérülése következményeit.”

Ezek után nem volt meglepő a Kúria 1929 novemberi döntése, mely elutasította az özvegy követeléseit. Indoklásukban kifejezték, miszerint orvosszakértők véleménye alapján kimutatható, hogy Bindl Jenőnek az MTK-ZAC meccsen elszenvedett sérülése nem volt okozati összefüggésben félévvel később bekövetkezett halálával, vagyis a perforálódással járó gyomorfekéllyel.

Az özvegy ennek ellenére – éppen a sajtónak köszönhetően – némi anyagi kárpótláshoz jutott, a Sporthírlap ugyanis széleskörű gyűjtés szervezett. Még 1924 őszén több mint tíz millió koronát juttattak el számára.

Alig telt el három esztendő és Opata maga is súlyosan megsérült az egyik mérkőzés során. A fátum hívei ebben némi sorsszerűséget véltek felfedezni, ez a „végzet ujja”, Bindl Jenő bosszúja, suttogták…

A valóság azonban ennél egyszerűbb képet mutatott. Opata „A Franciaországban lejátszott professzionista mérkőzés során a Fives-Olympique Lillois mérkőzésen Opata Zoltán a kiváló magyar játékos, többszörös magyar válogatott súlyosan megsérült. A sérülés első pillanataiban nem lehetett tudni, hogy koponyatörésről van-e szó a vagy súlyos agyrázkódásról. Opata Zoltán két napig eszméletlenül feküdt Lille-ben a kórházban és az orvosok csak később tudták megállapítani, hogy sérülése nem olyan komoly természetű, mint amilyennek először látszott…”

Néhány nap múltán el is hagyhatta a kórházat, azonban ez az eset is jól mutatja Opata „túlzott erélyességű” azaz agresszív típusú játékstílusát, amivel köztudottan sem magát, sem másokat nem kímélt…

Ezt olvastad már?